Egy hosszabb nyári szünet után újból jelentkezünk. Sokáig eltűntünk, de igyekszünk kárpótolni majd néhány cikkel minden követőnket. 

Mielőtt a mostani témába belevágnánk néhány gondolat erejéig, fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy ezzel a cikkel nem szeretnénk állást foglalni politikailag egyik oldal mellett sem. Nem szeretnénk mi eldönteni, hogy mi lenne a jó, kinek van igaza, csupán a rövid ottlétünk tapasztalatait írjuk le, amit a Keletiben láttunk a minap (fotós szemmel). Nem fogunk sorozatot indítani az ilyen jellegű cikkekből, nekünk ez nem célunk.

Az utazásunkat nem a bevándorlók, menekültek motiválták, hanem egy Canon EOS 760D vázának a kipróbálása. Viszonylag új típus, a 70D-hez képest durván 5-6 István királlyal olcsóbb. Kíváncsiak voltunk a fogására, főleg a markolatra, de sajnos nem nyerte el a tetszésünket. A 70D sokkal jobban kézre esik. Kisebb kezűeknek viszont ideális választás, bár mi sem a vízilabdázó tenyerünkről vagyunk híresek. 

11 óra magasságában értük el a fővárosunk Keleti pu. nevezetű állomását. Az elmúlt hetek történéseinek nyoma sem volt a peronokon. A kijelzőkhöz érkezve azonban már feltűnt egy rendőrsorfal az elválasztószalag mögött. Néhány kíváncsi arcot véltünk közöttük, mögöttük felfedezni. Mindenki békés és nyugodt volt. 

Az aluljáró lépcsője már foglalt - Sivák Koppány

Később a metró felé vettük az irányt, és akkor szembesültünk néhány száz emberrel az aluljáróban. Megdöbbentő volt látni élőben azt, amit eddig csak képeken. A lépcsőn lefelé haladva egyre erősebben csapta meg az orrunkat az állott szag. Sajnos ezen nem lehet szépíteni, nem volt kellemes illat ott lent. Több rendőr és ott dolgozó viselt maszkot. A középső részen rendőrök őriztek egy guggoló, földön ülő tömeget. Valószínűleg osztottak nekik valamit, de itt is a rend és a fegyelem volt jellemző. Szépen haladt a sor előre. Tovább haladva a mozgólépcsők felé éppen egy imádkozó társaságot véltünk felfedezni. Az eddigi temperamentumos jellemvonások szinte azonnal az inverzére fordultak át, és lényegében csöndben, úgymond elszigetelten végezték az imádkozást. 

Imádkozás közben - Sivák Koppány

A dolgunk végeztével visszatértünk a Keletibe délután 5 óra környékén. A vonatunk indulásáig fél óránk volt még, így egy kicsit elidőztünk az aluljáró környékén. Rengetegen próbálnak valamilyen segítséget nyújtani a migránsoknak. Többen ételt, italt, és ruhákat osztottak nekik. 

A migránsok segítése - Sivák Koppány

Ahogy kiderült pár hete, hogy a migránsok "megszállják" gyakorlatilag a Keleti pályaudvart, azóta sokan próbálnak rajtuk segíteni, többek között fodrászati és fotózási lehetőségük is adódott, ezekkel is próbálják nekik elviselhetőbbé tenni a várakozás kemény perceit. Többen beálltak a kamera elé, hogy megörökíthessék magukat az aluljáróban. A háttérre írtakat nem tudtuk elolvasni. A fotós egy vakuval dolgozott, ami a feje fölött lévő ernyő miatt szórt fénnyel világította meg a fényképre vágyókat. 

Fotózás a lépcső oldalában - Sivák Koppány

Az aluljáró délután - Ecsedi Balázs

A felszínre kiérve éppen egy békés, szolidaritási demonstrációba botlottunk. Mivel nem telefonnal, hanem fényképezőgéppel és viszonylag tekintélyt parancsoló objektívekkel fotóztunk, hamar felajánlották nekünk a sajtónak fenntartot részleget. A tömegben kettéváltunk, hogy különböző nézőpontokból, nagylátóval és teleobjektívvel is tudjunk készíteni néhány képet. 

Transzparensek kitűnése a tömegből - Ecsedi Balázs

Transzparensek kitűnése a tömegből - Sivák Koppány

Bármerre mentünk, mindenki utat engedett nekünk a fényképezőgéppel, senki sem nézett ránk csúnyán. Viszont ehhez az is hozzátartozik, hogy mi pedig egyszer sem mentünk olyan közel senkihez, hogy megzavarjuk. Lent az aluljáróban egyikünk telével, másikunk nagylátóval ment, de a telével nem akartunk külön 1-2 embert kiemelni (pedig lehettek volna jó portrék), de úgy gondoltuk az már túlmenne a mi "hatáskörünkön". Ebből kifolyólag onnan inkább csak a nagylátóval készült képeket tudtuk felhasználni. 

Továbbra sem szeretnénk álláspontot foglalni a migránsok kérdésében. Vannak, amikkel egyetértünk, és vannak, amikkel nem. Ezt a cikket teljesen független szemmel igyekeztünk megírni, ügyelve arra, hogy egyik oldal felé se billenjen a mérce. Külön semmit sem kerestünk, csak arról tudtunk most írni, illetve képeket mutatni, amit éppen akkor láttunk abban a közel egy órában, amit itt töltöttünk. 

Szöveg: Ecsedi Balázs és Sivák Koppány