Korábban írtunk a virágfotózásról, most egy példán keresztül bemutatjuk, mennyi fáradozással jár egy fejben megtervezett fotó elkészítése.
Úgy alakult, hogy egyéb elfoglaltság és egészségügyi okok miatt a csapat fele ért csak rá, így ketten felkerekedtünk kockásliliomot fotózni, mely egy rég áhított fotótéma, sőt, nem csak fotótéma, hisz élőben sosem láttuk még.
Előkészületek:
- Növényismeret: Tudnunk kellett mikor virágzik, milyen élőhelyen fordul elő.
- Helyismeret: Védett, és elég ritka növényről van szó, így nem elég kimenni az élőhelyi körülményeinek megfelelő terepre, jó ha van előzetes információnk előfordulásáról. Munkámból adódóan több lelőhelyét is ismertem (csak a helyét, személyesen nem jártam ott), így egyet kiválasztottunk, melynek megközelítését (fotózással együtt) engedi időnk.
- Időjárás előrejelzés: meg kell fontolni, érdemes-e kimenni. Nyilván egy tavaszi zivataros, vagy szakadó hóeséses napon kimenni egy nyílt rétre elég őrült ötlet lett volna, így a többé-kevésbé napos idő még épp megfelelt.
Tamáska akcióban
- Eszközök: El kell dönteni, mire lehet szükség, felesleges fotótechnikai eszközöket nem cipelünk, ha egy célzott témára megyünk. Esetünkben a térkép (esetleg GPS) kulcsfontosságú, egy nagy potenciális élőhelyen jobb nem órákig bolyongani :) Stabil állvány, teleobjektív (Nekem Canon 70-210, Tamáskának Jupiter 135), távkioldó, és egy kis víz az esős képekhez, ennyi volt az alapfelszerelés.
És akkor a valóság:
Tank tele, helyszín ismert, időjárás úgy ahogy rendben, mehetünk. GPS lefagy... Egy megbízható típusról van szó, de sikerült teljesen elveszítenie a kapcsolatot a külvilággal, csak töltött rendületlenül, mindhiába. Modern korban élünk, jött az online segítség: HARD RESET. Nyomj meg egyszerre két gombot, szavald el visszafele a János vitézt és nyomd meg a bekapcsoló gombot, miközben legalább két méteres árnyékot vet a tavalyi kukorica kórója. Sikerült!
Szabó Gál Tamás
A helyszín: Nos, azt tudtuk, hogy a magas, pangó vízállású területet kedveli a növény, de rosszabb volt, mint amire számítottunk. A helyszín egy felsőtelekesi rét, amin szarvasmarhákat legeltetnek. Ennek következtében a rét erősen széttaposott, tele tehénlepénnyel, és ráadásul lerágott is. A legelést a salátaboglárkák jól átvészelték, azonban sok kockás liliom és valamilyen nőszirom végezte a kérődzők bendőjében. Szerencsére azért akadt jó néhány ép példány.
Szabó Gál Tamás
A fotózás: Versenyt futottunk a felhőkkel, mert a délutáni órákban nekünk a napfény volt előnyösebb, a felhők ezt többször keresztbehúzták. A felhős képek is jók, hiszen óriási fénylágyítóként szolgálnak, de ellenfényhez közvetlen napfény kell.
Spéder Ferenc
Nem mondanám, hogy egy szokványos fotózás volt. A rétek jellemzője (nem összetévesztendő a mezővel), hogy vízállásuk magas, esős évszakban kifejezetten járhatatlanok. Így volt itt is. A liliomok közül csak azt tudtuk fotózni, ahol le tudtunk hasalni, térdelni a gép mögé, ami a trágyás vízben nem mindig sikerült... De megküzdöttünk vele! Mindemellett erős szél fújt, én emiatt 200as ISO értéken dolgoztam, és a fotós táskával képeztem szélárnyékot.
Spéder Ferenc - "eső" előtt..
Kipróbáltunk némi esőt imitálni egy szórófejes flakonnal, döntse el a kedves néző, megérte-e :)
Személyes sikerélményem az volt, hogy jómagam (és Tamás is) először találkoztunk élőben a növénnyel, Tamáskát idézve "OTT VAAAAN!!!". Utána kicsit visszavetette sikerünket az, hogy a korábban fellelt kakasmandikó élőhelyen ezer meg egy kakasmandikót találtunk, de csak leveles példányokat...
Spéder Ferenc - ...és záporban
Végül egy picit a kockásliliomról (mocsári kockásliliom - Fritillaria meleagris), illetve helyzetéről: Ez a növény igen veszélyeztetett hazánkban. Az esetek többségében emberi beavatkozás miatt szűnik meg élőhelyük, legyen az vizenyős mocsárrétek lecsapolása, rét felszántása, túlzott legeltetése stb. Ezen okok miatt csökkenő állománynagysága is szerepet játszott természetvédelmi értékének növekedésében (jelenleg 50000Ft). Ha megtaláljuk csodáljuk meg, jegyezzük meg helyét, és látogassuk meg később is, de hagyjuk ott, csak a képét vigyük haza...
Szöveg: Spéder Ferenc
