Elmúltak már azok az idők, amikor édesapáddal útra keltél az irgalmatlanul büdös kölniddel a kor státusszimbólumának számító lila kis zakódban, amiről már 5 évesen is tudtad, hogy ciki.

Végigjártatok minden rokoni családot, akiknek szinte csak a hölgy tagjait ismerted, mert az év azon az egy napján voltál náluk, a család férfi tagjai meg épp édesanyádat locsolták, tehát soha nem találkoztál velük.

Megöntözted őket, kaptad rekesz szám a kindertojást, mert akkor még 35 gramm tojásformába öntött csoki nem került 300Ft-ba. Örültél, amikor benne volt a kedvenc kis játékod és bár fogalmad nem volt kinél vagy, de szeretted a nénit, mert ő vette a tojást. Mindenki örült, amikor verset mondtál. Minden háznál ahová mentetek, találkoztál a magányos iszákos rokonnal, egy évben csak az nap. Aztán hazamentél, ettél tovább, háborúztál az új kinder figuráiddal és örültél, hogy a lila zakót csak egy év múlva veszed fel újra.

Fogalmad nem volt, hogy miért kaptad, mert se születésnap, se névnap, de örültél, hogy volt zsebpénzed. Ma már nincs ez a varázs. A kinder drága, az iszákos rokon meghalt májrákban, a többiek meg elköltözött vagy külföldre, vagy Budapestre. Pénzt már nem kapsz mert nagy vagy, a sonka is drága, a lila zakót meg szerencsére kinőtted.

Persze nem ennyire drámai a helyzet, hiszen mint minden, így az ünnep is változik, formálódik, de így van ez rendjén. Szerencsések vagyunk, ha szeretünk fotózni, mert így igazán egyedi színt – vagy, ahogy később kiderül, fényt – lehet vinni a kicsit megkopott ünnepi hangulatba.

Mi kell hozzá?

Fényképező, állvány... Na jó csak viccelek tételezzük fel, hogy ezek megvannak! Szerencsés helyzetben vagyok, mert édesanyám kreatív lélek. Nem csak a mézeskalács-díszítő tubussal, de a gravírozóval is jól bánik, így kölcsönkértem néhány általa készített húsvéti tojást. Volt közte tyúk, liba strucc és T-Rex tojás. Utóbbit betettem a keltetőbe, a többi jómadárét lefotóztam.

Természetesen nem gond, ha nincs kézügyességünk, vagy gravírozott tojásaink, hiszen a szimpla kifújt, vagy épp kifújatlan tojás is szép fényeket eredményez, ha megvilágítjuk őket. Nem kell megijedni, a kifújatlan tojást is át lehet világítani így ellenőrzik azt is, hogy termékeny-e az adott darab, vagy felesleges belőle kiscsirkét várni.

Amit még használtam az egy kis feles pohár (előtte le lehet tesztelni, de rokontól locsolás után ellopni nem ér). Ezt kristálycukorral töltöttem meg, hogy bele tudjam süllyeszteni a kis kulcstartós LED lámpámat, fényével fölfelé. Erre rápakoltam a kis tojásokat, majd utána lehet játszani a beállításokkal, fényekkel és elég sokat az utómunkás szoftverünkkel. Az egész beállítás egy fekete fotó karton lapon volt, illetve a kompozíció mögött is volt egy.

Beállításokkal és a fényekkel gyakorlatilag szabad kezünk van. Lehet próbálkozni hosszabb-rövidebb záridővel, lámpával vagy természetes fényekkel attól függően, hogy milyen hatást szeretnénk elérni. Optikának egy 135mm-res Jupitert, illetve egy 58mm-res Heliost használtam. Kioldó kábelt, és a hosszabb záridőnél tükörfelcsapást használtam. Ezt minden hosszabb záridőnél érdemes használni, mert a tükör felcsapása bemozdíthatja a gépet. Illetve figyeljünk oda a kiégésre, ne járjunk úgy, mint a bejegyzés végén lévő GIF első néhány képe!

Strucc tojás - belsejében kis LED lámpa és szobalámpa, ez csúnya becsillanást okozott a tojás hozzánk legközelebb eső ívén

Libatojások - a gravírozott darab belsejében szintén LED, ami a cukorral töltött feles pohárban ül

Alább néhány közel azonos beállítás, más-más utómunkával. Amelyik oldalról is világos, az két egyforma asztali lámpa fénye, melyeket sima a/4-es lappal próbáltam szórttá tenni.

Végezetül pedig ezzel a záridő-sorozat kísérlettel szeretnék a hölgyeknek sok locsolót (illatos kölnivel vagy jeges vízzel) a fiúknak pedig piros tojást, vagy a fent látottakhoz hasonlókat. Áldott, békességben boldogságban, na meg persze füstölt sonkában, főt tojásban, házi pálinkában és minden egyéb földi jóban gazdag húsvéti ünnepeket kívánok magam, és a Night 'n' Day blog szerkesztőinek nevében!

- Szabó Gál Tamás -